| Mátyás pince |
| Írta: Administrator |
| 2010. január 06. szerda, 13:59 |
|
Visszatérés a szülőföldre A kisújfalusi szőlőhegyre vezető út elején az ember egy pillanatra visszahőköl a "Magánterület, idegeneknek belépni tilos" tábla láttán. Jókora lehet ez a Mátyás Pince, ahova éppen igyekszünk, ha már kilométerekkel az épület előtt figyelmeztetnek bennünket! Aztán persze gyorsan rájövünk, hogy a felirat nemcsak egy pincére, hanem a nyolcvan épületből álló kis pincefalu egészére vonatkozik. Könnyen képet alkothatunk arról, egykor mit jelentett ez a "hegyközség" Liszka József felvidéki néprajzkutató Kisújfaluról szóló írásából, mely a múlt század eleji állapotokat tükrözi. A szőlőhegy akkoriban sövénykerítéssel volt bekerítve, s oda csak egy kapun lehetett bejutni. Ura a hegybíró volt, aki éjjel-nappal ott tartózkodott, s "nagyon tekintélyes ember vót". Két vagy három hegyőrt választott maga mellé, akik arra vigyáztak, hogy este kilenc után senki ne maradjon a hegyen. Aki mégis ott maradt, s rajtakapták, azt megbüntették: "lërótták a faluba, hogy ócska, alávaló ember". Rend volt, kérem! De azért senkit ne riasszon el a kisújfalusi pincéktől ez a rövid kis múltidézés, ma már nem "rójják lë a faluba", ha este kilenc után még mindig mondjuk a Mátyás Pincénél borozgat. Valami természetes egyszerűség, őszinteség árad Bandiból. Nem csűri-csavarja a szavakat, nem fényezi a borait, inkább arra kíváncsi, ízlik-e, mit szól hozzájuk a vendég. Rendezettség, tisztaság uralkodik a pincében, sehol egy otthagyott cső, egy elejtett dugó. A hordók katonásan sorakoznak, Bandi pedig kezében a lopóval elgondolkodva beszél, a szemében mindig ott bujkáló huncut derűvel felfegyverkezve. Eredeti foglalkozása kertépítő, a pince fejlesztéséhez szükséges tőkét komáromi vállalkozásából csoportosítja át. A kertépítő céget egy ideje fia viszi már, Bandi pedig minden idejét a szőlőnek és bornak szenteli. Nemrég ezért vissza is költözött az új hivatást minden szinten támogató hitvesével szülőfalujába. Mátyás András: Kisújfalun szinte minden családnak van pincéje, én is így nőttem fel. Mindig volt 5-600 liter borunk, mégis csak az ezredforduló után kezdtem komolyabban érdeklődni a borászat iránt. Sokat jártam, kóstoltam Magyarországon, fellelkesítettek a magyar borvidékeken készülő nagyszerű tételek. Kíváncsi lettem, hogy szülőfalumban lehetne-e ezekhez mérhető komoly borokat készíteni. Évről-évre egyre több szőlőt dolgoztunk fel, egyszer csak ezer, majd ezerötszáz liter borunk lett. Egy jó barátom, a dunaszerdahelyi Szabó Tibor is csatlakozott hozzám. Ő is vett egy öreg pincét a szomszédomban, amit 2004-ben újjáépítettünk, bővítettük, és a föld alatt összekötöttük az enyémmel. 2005-ben címkéztünk először, majd évente megdupláztuk a mennyiséget. Az idei (2008-as) szüret már 150 hektót tesz ki. A borok nagy része ma még felvásárolt szőlőből készül, a saját termőterület még csak egy hektáros. Viszont sikerült megvenniük a szőlőhegy dél-délnyugati fekvésű dűlőjében egy hosszú ideig csak szántóként használt, nagyon jó adottságokkal rendelkező területet, egy darabban 11 és fél hektárt. Nem vártak sokat, a múlt évben már kilenc hektárt be is telepítettek, idén pedig sor kerül a maradékra. Mátyás András: Gyakorlatilag ugyanazokat a fajtákat ültettük ki, amelyekből eddigi boraink is készültek: Pinot blanc, Chardonnay, Sauvignon blanc, Tramini, Olasz rizling, Pinot noir, Kékfrankos és Dunaj. Tavasszal Királyleányka, Rajnai rizling és Szürkebarát következik. Kisújfalun a hagyományos fajta az Olasz rizling, a Fehérburgundi (Pinot blanc) pedig a kedvencünk, ebből telepítettük a legtöbbet, összesen két hektárt. Az illatos fajták rozsdamentes acélba kerülnek. Én ide sorolom a Királyleánykát, rosét és Sauvignon blanc-t. Ezeknél a tételeknél megpróbáljuk a szőlő frissességét megőrizni. Az Olasz rizlinget, Rajnai rizlinget, Chardonnay-t, Pinot blanc-t, Szürkebarátot hordóban erjesztjük és érleljük. Általában véve a fő irány inkább a hordós, oxidatív technológia, de nem akarjuk elhagyni az üde, gyümölcsös változatokat sem. A reduktív tételeknél fajélesztőt használunk, a mustot 24 órán át ülepítjük, derítés, enzime használata nélkül. Ugyanez a módszer a hordós tételeknél is, viszont esetükben hagyjuk az erjedést spontán módon végigmenni. Szeretnénk, ha a borok nem lennének uniformizáltak, megmaradna a helyi jellegük. Mivel a pince fiatal, sok még az új hordó is. Egy részük klasszikus barrique, ezen kívül 300 és 500 litereseink vannak. Hosszú távon a nagyobb, 500 litereseket tartom megfelelőnek, melyeket tartós használatra vásároljuk, nem akarjuk 2-3 évenként cserélni a hordóparkot. A ma még néha kicsit erősebb fás jelleg borainkban nem cél, inkább csak a pince zsenge kora miatti adottság. A pincészet életében valószínűleg komoly fordulópont lesz az új ültetvények termőre fordulása. Mátyáséknak szűk három évük maradt, hogy a 12 és fél hektár termésére méretezett borászati technológiát és tárolókapacitást kiépítsék, mivel a jelenlegi pince ehhez már szűkösnek bizonyul. Mátyás András: Nagy előrelépést várok az új területtől, mindenekelőtt minőségben. A felvásárolt szőlőt hiába kaptuk magas mustfokkal, ezeket jellemzően túlterhelik, és ez érződik a beltartalmi értékeken. Saját területeink termését mindig külön kezelem, így már nagyjából látom, hogy valójában mire is képes a kisújfalusi szőlőhegy.
Értékesítési gondokkal nem küzdenek, sőt, megítélésük szerint túl korán fogynak el boraik. Alig fut ki egy évjárat, dél-szlovákiai partnereik (éttermek és vinotékák) már követelik a következőt, esetenként esélyt sem hagyva a boroknak, hogy palackban várják ki az ideális érettségi szintet. A pincénél is jelentős mennyiség talál gazdára. Télen tizenkét főt tudnak egyszerre fogadni, de szép időben igen hangulatos szabadtéri borozgatásra, bográcsozásra nyílik alkalom a pince körül árnyat adó fák alatt elhelyezett kerti padokon, akár egy busznyi ember számára is. Mátyás Pince Forrás: Borigo Magazin, Geönczeöl Attila. |