Kürti életművészek
Melecsky Tibor és Sütő Zsolt, Strekov1075

Melecsky Tibor és Sütő Zsolt pincéjét nehéz lenne száraz tények felsorolásával bemutatni. Annál is inkább, mivel egyiküket sem különösebben érdeklik mindezek. Vagy ha mégis, azt a látogató elől gondosan titkolják. Sokkal lényegesebb számukra annak kifürkészése, hogy mire képesek a kürti dűlők szőlei.

A két tulajdonost alaposan megfertőzte a természetközeli gondolkodás, mégha nem is biodinamizálták magukat. Szinte Isten elleni véteknek tartják a fajélesztőt, enzimet és mindenféle adalékanyagot az elfogadható kompromisszumon, a visszafogott kénezésen kívül. Kettejük közül Tibi a radikálisabb, ami nem véletlen, hiszen ő végzi a borászati feladatokat, míg Zsolt a kereskedelemmel, marketinggel foglalkozik inkább. Persze egy ekkora méretű cégnél azért kiveszik minden munkából a részüket, járják a szőlőket, metszenek, és természetesen közösen kóstolgatják a borokat. Ami nem merül ki minőségellenőrzésben, mivel igencsak lelkes borivók. Ha valaki betéved a pincéjükbe, vigyen magával váltás fehérneműt, kétnapi hideg élelmet (bár ezt azért jó eséllyel biztosítanak a vendéglátók is), egyhamar nem szabadul ugyanis. Saját boraik mellett fenntartanak egy sarkot a pincében, ahol felhalmozzák a világ minden részéről beszerzett vagy ajándékba kapott tételeket. Ezek szolgálnak az "anonim borkóstolás" alapjául, amely során fel kell ismerni a termőhelyet, szőlőfajtát. Már a sima vakkóstolással sem elégedettek, szembekötősdit játszanak, hogy még a bor színe se befolyásolja őket és vendégeiket.

Mivel mindeneknél előbbre tartják a termőtájat, a hely, a hegy szellemét, ezekről mindenképpen szólnunk kell. Szőlőültetvényeik (összesen mintegy 12 hektár, ebből 5 és fél termő) Kürt szőlőhegyén, a Garammenti-hátság dombjain terülnek el, délnyugatról nyitottak, tavak és lápos patak veszik körül. Dűlőik, a Góré, Mária-völgye, Kálvária, Farkasfogó, Szőlővölgy, Közép- és Előhegy talaja igencsak változatos. A termőföld felső rétege vályogtalaj, alatta agyagos löszréteg, tengeri és édesvízi üledék, mészkő erek és homokkő található. Ezek magas mésztartalmú, erősen lúgos és ásványokban gazdag rétegek, amelyeknek köszönhetően a kürti borok magas sav- és ásványtartalommal rendelkeznek, hosszan érlelhetők. A termőföld legmélyebb rétegei szürkés-sárgás, kékes-szürkés agyagból állnak, melyek még a legszárazabb években is képesek tárolni a téli csapadékot, elegendő nedvességet biztosítva a szőlőtőkéknek. A "terroir" fogalom a pince felfogása szerint azonban nem merül ki ennyiben. Hozzá tartozik a helyi kultúra, hagyományok, az emberek életszeretete, munkája is. Tibor, ha tehetné, ki sem engedné a szőlőhegyről a bort, mivel meggyőződése, hogy azt ott kell inni, ahol megtermett, ott mutatja meg igazán értékeit. Hál´ Istennek azért ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elgondolta, így mára a pincészet tételei a legrangosabb pozsonyi éttermek, borszaküzletek polcaira is felkerültek. Magyarországon talán nehezebb megérteni, hogy ennek mi a jelentősége. A Strekov1075 volt az első pincészet, az "első fecske" a dél-felvidéki borvidékekről, amely meg tudta mutatni, hogy helyben is érdemes palackozott bort készíteni, és azt el is lehet adni, méghozzá a magasabb árkategóriákban. A bor minősége meg tudta győzni a kereskedőket és borivókat arról, hogy bár "lepra sújtotta vidékről", azaz magyarlakta területről származik, csodák-csodájára nem mérgező, sőt! Na jó, azért a borivás szintjén a szlovák-magyar ellentétek gyorsan elmosódnak, a lényeg az, hogy példát tudtak mutatni nemcsak a falubeli, hanem más környékbeli bortermelőnek is. A pincészet filozófiájának ugyan a termőtáj a vezérfonala, de azért a szőlőfajták sem vonulnak teljesen háttérbe. Saját területeiken Olasz rizling, Zöld veltelini, Rajnai rizling, Devín, Szent Lőrinc, Kékfrankos, Kékoportó, Alibernet és Dunaj terem, illetve emellé az összes ültetvény termőre fordulásáig egyebeket is felvásárolnak. Legismertebb talán az Olasz rizlingjük, mely a divathullámot megelőzve készült "sur lie", azaz finomseprőn érleléses technikával. Különösen nagy figyelmet fordítanak a kékszőlőkre, ezek közül is a Szent Lőrincre és Kékfrankosra, melyeket a kürti terroirt leginkább kiemelő fajtáknak tartanak. A vörösborokat hosszú ideig, 30-40 napig áztatják héjon, majd a "szűzlé"-t préselés nélkül eresztik le és teszik többéves kishordókba. Új hordókat nem használnak, mivel a fából származó illat- és ízanyagokat ugyanolyan nemkívánatosnak tartják, mint a fajélesztők aromaképző, -módosító hatását. A bonyolult szlovák borkategóriáknak a 2007-es évjárattal búcsút mondtak, tételeiket a legegyszerűbb minőségi szintbe soroltatják, és saját megnevezéseikkel különböztetik meg őket. Az éves szinten 30 ezer palack bort előállító pincében a "Classic" jelző közepes árkategóriát jelent, míg a csúcsborokat a "Terroir" tételek jelentik. Alapboraikat Corpus márkanévvel látják el, ezek az ételekkel jól párosítható "mindennapok ivóborai", míg arra alkalmas évjáratokban aszúsodott-botritizálódott szőlőből különlegességek is készülnek, "Special" jelzővel.

A pince kapcsán mindenképpen meg kell említeni Tibor és Zsolt szoros kapcsolatát a művészetekkel, nemcsak azért, mert mindketten zenéltek egykor (Tibor egykori együttese, a Rajzolt figurák két saját albumig is eljutott), hanem mert rendszeresek a régi magtárból ízlésesen átalakított pincészet "padlásterén" a koncertek, előadások. Jazz és népzenészek, előadóművészek rendszeres vendégei a háznak. Magyarországon a Terroir Club forgalmazza boraikat.

Strekov 1075, s.r.o.
Melecsky Tibor és Sütő Zsolt Pincészete
94137 Strekov (Kürt)
Tel: +421 905 649-615 v. 723-924
Fax: +421 35 649-7157
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Honlap: www.strekov1075.sk

Forrás: Borigo Magazin, Geönczeöl Attila.