Ahol nemcsak beszélnek a borturizmusról

Búcs határfalu. Bár a szlovák-magyar országhatár sincs messze innen, mégse efféle határra gondoljunk, főleg így az uniós csatlakozás után öt évvel. A hegyvidéki és a homoki szőlőtermesztés határáról van ugyanis szó, hiszen a Duna mentén, többek között Dunamocson, Búcs közvetlen szomszédságában már a homok a legfőbb talajalkotó tényező. Ennek tudható be, hogy bár a búcsi talajok még nagyrészt középkötött lösznek számítanak, a borok mégis kissé lazábbak, könnyedebbek, mint kürti vagy muzslai társaik. Ez azonban senkit sem tölt el különösebb aggodalommal errefelé, legkevésbé Karkó Jánost, a Vintop Karkó pincészet tulajdonosát, akinek 18 hektáros birtoka a Duna felé déli irányban enyhén lejtő, napsütötte dűlőkön helyezkedik el. János családjában a borászat megbecsült mesterség. Édesapjának atyai nagybátyja Zichy Ernő gróf borászaként dolgozott a légvonalban néhány kilométerre fekvő Neszmélyen. Őt követve elég sok Karkó került közelebbi ismeretségbe a szakmával.

Karkó János: Édesapám avatott be a mesterségbe, próbálta átadni tudását tizenéves koromtól kezdve. Tizennyolc évesen már saját bort is készítettem, velem egyidős barátaimmal versengve. Tanult szakmám egyébként mezőgazdasági gépészmérnök, első vállalkozásom is ennek megfelelően alakult, mezőgazdasági szolgáltatásokat végeztünk, illetve végzünk máig a földműveléstől az aratásig. Egészen az ezredfordulóig szinte csak saját fogyasztásra termeltünk bort. Ekkor jutottam el egy kóstolóra, ahol láttam-éreztem, hogy az otthon, hobbiszinten készített nedűkön kívül sokkal komolyabb, gyümölcsösebb, érdekesebb tételek is léteznek. Meg szerettem volna mutatni, hogy nálunk is lehetőség van a fejlődésre, ezért egyre intenzívebben foglalkoztam a pincémmel, boraimmal. A saját szőlőterületem akkor még csak tíz árat (0,1 hektár) tett ki. Úgy gondoltam, hogy majd a környékbeli szövetkezetektől vásárolom az alapanyagot, abból készítem különlegesebbnél különlegesebb boraimat. Aztán 2003-ban a kudarcokból okulva telepítésbe fogtam. Ez volt az utolsó év, amikor még kötetlenül, sőt az uniós csatlakozás miatt jelentős támogatással lehetett Szlovákiában szőlőt ültetni. Másik vállalkozásom lehetővé tette, hogy a munkákat önköltségi szinten végezzem el, és az összes pénzünket ebbe fektettem. Rendelkeztem már akkor is saját földterületekkel, illetve vásároltam hozzá, majd egy év leforgása alatt 18 hektárt telepítettünk be szőlővel. A fajtaszerkezet összeállításánál nem voltam a helyzet magaslatán, elég lett volna hat-nyolc fajtával foglalkozni, ehelyett tizenhatot sikerült kiültetni. A választék: Rajnai rizling, Chardonnay, Szürkebarát, Sauvignon blanc, Cserszegi fűszeres, Sárga muskotály, Olasz rizling, Szent Lőrinc, Kékfrankos, Merlot, Cabernet sauvignon és franc, Pinot noir, Roessler, Ráthay, Syrah. Az egyetlen fajta, amitől féltem, az utóbbi volt, de már az első évjárat meggyőzött róla, hogy nem lesz vele baj, persze megfelelően alacsony terhelés mellett.

A rengeteg szőlőfajta mint kiderült, azért nem túl nagy hátrány. A borturisták ugyanis ezt a "szakmai eltévelyedést" meglehetősen nagy megértéssel fogadják, tekintve, hogy igen széles palettáról válogathatnak a kóstolók során. Mivel János tartja az összes bemutatót, gyakran szinte egymásnak adják át őt a szomjas csoportok. A szőlőtelepítési hullám kapacitásbővítést, a megnövekedett turizmus pedig először kóstolótér-, majd étterem-, végül panzióépítést hozott magával. Ma már két teremben akár százötven vendéget is fogadni tudnak, illetve harminc kétágyas szobával rendelkeznek.

 Karkó János: A panziót feleségem, Henrietta irányítja. Két fiam közül Tamás Budafokon a Soósban végzett, ő a szőlészünk. Szabolcs gépész, ő a másik vállalkozással és a borok kiszállításával törődik. Jómagam mindezt próbálom koordinálni, illetve a pincében helytállni.

A fehér borokat reduktív technológiával, hűtött erjesztéssel, rozsdamentes acéltartályokban készítik. Valószínűleg az ennek a lapnak más oldalain szereplő borász-barátok hatására azonban idén hordókba is került néhány tétel. Már két-három hónapos érlelés után bebizonyosodott, hogy ezt a fajta törődést a búcsi borok is meghálálják, szebben fejlődnek, kerekebb érzetűek. János a kezdeti sikereken felbuzdulva elsősorban 500 literes hordók beszerzésében gondolkodik. Természetesen a vörösborok eddig is ilyen módon érlelődtek, fajtától, minőségtől, jellegtől függően hét-nyolc hónaptól másfél évig, az irányított erjesztés és almasavbontás után. A pincében összesen 800 hektó bor készül, a Zöld veltelinin kívül csak a saját szőlő termését felhasználva.

Karkó János: A veltelini közel áll a szívemhez, sajnos nem telepítettem annak idején, így kénytelen vagyok máshonnan hozni. Rá fog kényszeríteni az élet, hogy bővítsem a területet, hiszen a Zöld veltelini, Olasz rizling, Müller Thurgau reneszánszát kezdi élni, felvásárolni pedig a magas terhelések miatt nem érdemes. Rizlingem ugyan van, de csak fél hektár, elsőként fogy el. Boraink kilencven százalékát egyébként Szlovákiában adjuk el, stabil külföldi partnerünk nincs is, inkább csak pár száz palackot visz el néhány cég ajándékozásra. Borszaküzletek vásárolnak tőlünk Dunaszerdahelyen, Pozsonyban, Nagyszombaton, illetve éttermek, hotelek Pathon, Kassán és a Tátrában. Sok csoport jön hozzánk, közülük jópáran törzsvásárlókká válnak, ezért például hetente szállítunk Pozsonyba magánszemélyeknek megrendelés alapján. Helyben adjuk el a borok negyven százalékát.

Vintop Karkó
Cím: Pivničný rad (Pincesor), Búcs (94635 Búč)
Tel: +421 35 777-6493
Fax: +421 35 777-6005
Mobil: +421 905 645-200
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Honlap: http://www.vintop-karko.sk/

Forrás: Borigo Magazin, Geönczeöl Attila.