Isten hozta Iszomfalván!
Drozdík József és Attila, Kéménd-Iszomfalva

 Ha lehet valakiről azt mondani, hogy lelkiismeretesen, de túl szerényen végzi munkáját, akkor Drozdík Józsefről mindenképpen. Folyamatosan szabadkozik valamiért "mondjuk, hogy a munkálatok miatt nincs minden a sarkára állítva a pincében, vagy hogy nemistudja, milyen ez vagy az a tétel" pedig borai önmagukért beszélnek, rá kell csak nézni a BORIGO felvidéki teszteredményeire.

A már nyugdíjas, hatvanas éveiben járó, de még mindig aktív fizikatanár fiával, Attilával közösen műveli 4,5 hektár szőlőjüket. Azazhogy mégsem teljesen közösen, ugyanis Attila Pannonhalmán él családjával, ahol az Apátsági Pincészet szőlésze és a bencés gimnázium kémiatanára, így a munka nagy része természetszerűleg édesapjára marad. Aki a szövetkezetesítés és a Csehszlovákiában egészen 1989-ig kifejezetten merev kommunizmus ellenére már fiatalkorától szőlőt telepít, művel és bort készít. A család, bár Józsefék ma már Párkányban élnek, a Garam folyó völgyéből, Lekérről származik, öröklött szőlőik pedig több generációra visszamenőleg a kiemelkedő fekvésű és klímájú bal parton, Kissallón, az Alsóhegyen terülnek el. A gazdálkodás többlaki, birtokuk másik része innen 30 kilométerre, a Párkány melletti Hegyfarkon, Öreghegyen és Dankhegyen található, a "központi" pince pedig a kéméndi Iszomfalván. A sokatmondó név nem véletlen, hiszen ez a falutól pár kilométerre fekvő, a Garam és a szintén beszédes nevű Szerelem-sziget melletti dombon több sorban, több mint háromszáz pincéből álló pincefalu a borisszák Mekkája volt valaha. Sajnos ma már elég sok a használaton kívüli, vagy csak hétvégi házként szolgáló épület, és a hagyományos pincék közé is be-beférkőzött néhány "lapostetős" szocialista maradvány, de azért még meg-megpezsdül az élet az utcácskákban. Ha máskor nem, hát Szent Orbán napján, az évente július végén megrendezett Ghymes-Szikince fesztivál során, és természetesen szüretkor.

Az egyik legnagyobb pincét bérlik itt Drozdíkék, a még mindig egyházi tulajdonban lévő "papi pincét". Bár helyben nincs nagyobb területük, mégis ideális a helyszín, tekintve, hogy ültetvényeik között nagyjából félúton található. A két termőhely pincében kóstolt boraikat ízlelgetve jól elkülönül egymástól. A kissalói terület kötöttebb, agyagos talajú, kicsit hűvösebb klímájú rész, az innen származó tételek illatosabbak, markánsabb savúak, míg a Párkány melletti déli lejtők löszös talaja, magasabb éves átlaghőmérséklete lazább savszerkezetet eredményez, itt sokszor késői szüretelésű borok készülnek. Sajnos a palackozás során a különbségek eltűnnek, ugyanis a két terület borait házasítják, talán érdemes volna egy-egy érdekességet, például a Királyleánykát külön-külön is forgalomba hozni.

 A pincészet stílusát József úgy szokta jellemezni, hogy a "két dudás" tipikus esete. Azaz neki és fiának sokszor teljesen más elképzeléseik vannak a borok sorsáról. Addig még minden rendben van, hogy alacsony terheléssel, a lehető legtovább kitolt szürettel, jól beérett szőlőt, magas mustfokkal kell szüretelni. De ha ez már megvan, szabad-e hagyni, hogy a bor esetenként 15-16 alkoholtartalomig erjedjen ki? Merthogy a kiváló fekvésű területek olykor egészen extrém mustfokokat eredményeznek. Attila szerint igen, sőt! Józsi bátyánk pedig inkább hagyna benne valamennyi maradék cukrot. Persze ez csak azoknál a fajtáknál okoz némi nézeteltérést, amelyek nem friss, reduktív bornak készülnek, mint a Királyleányka vagy a Morva muskotály. Érdekes módon a Szürkebarát, Fehérburgundi (Pinot blanc) és a Zöld veltelini nem tartoznak ebbe a csoportba. Évről-évre komoly testességgel, magas alkohol- és extrakttartalommal, gyakran késői szüretre utaló illat- és ízjegyekkel kerülnek a palackokba. Közülük is érdemes kiemelni a 2006-os Szürkebarátot, mely a BORIGO 2008. októberi számában 87 pontig jutott, a szlovák borminősítő bizottság pedig lányos zavarában elsőre át sem engedte a hivatalos bírálaton, nem találva benne a számára megszokott "fajtajelleget". A pincészet újfahordós érlelést nem alkalmaz, a borok fajtától függően tartályokban és kis vagy közepes méretű, többéves hordókban érlelődnek. József egyik kedvenc szőlőfajtája egyébként a Morvaországból származó, az ötvenes években nemesített Pálava, amiből igen érdekes, testes, összetett, virágos illatvilágú tételeket készít. Ez a fajta a Piros tramini és a Müller Thurgau, azaz a Rizlingszilváni keresztezésével jött létre, talán a Tramini jegyei érződnek erősebben rajta. A 2001-es tétel nagyszerűen mutatja a terület és a fajta egymásra találását. Másik ilyen, nálunk ismeretlen fajtája is új, a Devínt (magyarul Dévény) Szlovákiában nemesítették szintén a Piros tramini és a Piros veltelini felhasználásával. Az éves termés kisebb hányada vörösbor, Szent Lőrinc, Kékfrankos és Dunaj (Duna) ültetvényekkel rendelkeznek, illetve a Szlovákiában dúló Alibernet-divathullám miatt ebből is vásárolnak fel valamennyit.

 A kis tételszámok (egy-két ezer palack fajtánként) és a kivételes minőség ellenére értékesítési gondokkal küzdenek, sajnos a párkányi éttermek nemigen fordítanak figyelmet a helyi borokra, nagykereskedőjük pedig nincs Szlovákiában. Így aztán a borok nagy része "háztól" talál gazdára.

Drozdík Pincészet
94301 Párkány (Stúrovo), Széchenyi u. 1.
Pince: Kéménd (Kamenín), Iszomfalva
Tel: +421 36 7511-175, +421 905 746-380
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Forrás: Borigo Magazin, Geönczeöl Attila.