Volt  egy 2010-es évünk,

 A 2010 – es évjárat

A kürti öregek nem emlékeznek ilyen hektikus, közel 1200 mm csapadékkal megtűzdelt évre. Ez az év  inkább  volt alkalmas rizs- mint szőlőtermesztésre.  2010-ben,  első ízben alkalmaztunk biológiai növényvédelmet az egész szőlőterületünkön , amit a szélsőséges időjárás ellenére sem adtunk fel évközben.  Nagy veszteségeket és nagy tapasztalatokat szereztünk, de elkötelezettségünk a természetbarát növényvédelem iránt nem gyengült.  A csapadékos, napfényben szegény időjárás következményeként olyannyira gyenge minőségű  szőlőalapanyaggal dolgoztunk, hogy természethű borkészítési technológiánk, ami a minimális beavatkozás és az adalékanyagok teljes kizárásának alapelvén működik, nem tette lehetővé még az alapkategóriájú – corpus – boraink készítését sem.  Jó ivású, szerethető borok a 2010-esek, de textúrában, testben  vékonyak, igy  teljes meggyőződéssel nem tudtuk őket besorolni  az alapkategóriánkba. Ezáltal most olyan helyzetbe kerültünk, hogy pillanatnyilag nincs 2010-es borunk. A 2009-es évjáratunk nagy része elfogyott, a 2011-esek pedig még a hordókban készülnek igéretes jövőjükre.

Ennyit helyzetjelentésnek  az aktuális „állapotokról“ a Strekov1075-ben .

A 2011-es évjárat 

Úgy látszik, az égiek meglátták, hogy még egy ilyen katasztrofális évet nem bírnánk elviselni, és megkönyörültek rajtunk.  Augusztus 15-ig Kürtön 362 mm csapadék esett és az év viszonylag kiegyensúlyozottnak mutatkozott. Július végén befejeztük a növényvédelmet, természetesen csak bio-permeteket alkalmaztunk. Az év során főleg a június végi-július elejei lisztharmattal küzdöttünk, ami  a Kékoportónál okozott leginkább gondot.  A virágzás alatti hűvösebb időt a Kékfrankos  sínylette meg leginkább. Az első termést vártuk a Danczi Kékfrankosról, s mivel, nálunk úgy mondják, „madárkás“ lett,  nem kellett terméskorlátozást alkalmaznunk - konstatáltuk pozitív gondolkozásunkból kiindulva.  Nagy reményekkel figyeltük a közel fél hektáros tőkés Olasz rizlingünk fejlődését. Szintén az első termését vártuk.  Voltak tőkék, amelyek még nem hoztak termést – ezek főleg a pótlások voltak -, így a 40 dkg átlag-tőketerhelés nem teljesen valós. Volt, amin 1 kg termés is volt. 22-es mustfokkal szüreteltük, mert a szüret elején még tartottunk a savak esetleges kiégésétől.  Kürtön ugyanis augusztus 15-től november 15-ig szinte nem volt csapadék. Gyönyörű száraz, meleg idő volt és az egész ősz egy három hónapos nyárvégének felelt meg. Annak ellenére, hogy Olasz rizlingünk fiatal tőkék bora,  már jelzi, hogy komolyak a szándékai.  Amikor a kissé elkapkodott szövetkezeti Zöld veltelini szüret után , ami 19-es lett, tudatosítottuk, hogy a savakkal semmi vész, kicsit „rápihentünk“ a szüretre. A szövetkezeti tagi Olasz rizlinget már később és mintegy 22 fokkal szedtük. A 2009-es héjon erjesztésben szerzett tapasztalatokra építve 2 db 500 literes kádon erjesztettünk ki egy tételt – nagy ígéret. Október végén aztán még egy 26 mustfokos Olasz rizlinggel is elkövettük ezt a csínyt, „lássuk a medvét“ – alapon.   Hogy a Zöld veltelini se gondolja, hogy ki akarunk szúrni a fajtával, még a Góréról is beszedtünk október közepén egy 23-as, 10 féle Zöld veltelini-klón keverékéből alló szép tételt.

A Rajnai rizling a saját fél hektáros területünkről kiegyensúlyozott,  visszafogott savháztartású, tagadhatatlanul fiatal tőke bora. Úgy néz ki, még beletelik egy-két évbe, míg a termőterület komolyra fordul. Az erjedést is nagyon komótosan, német nyugalommal végezte és végzi. Mintha mindenáron a német stílust követve, maradékcukrot szeretne kiharcolni magának. Mi türelmesen várunk, hiába esedezik kénért, kénytelen lesz szárazra kierjedni.

A Devín-nel  Botrytis Istennő kegyeit lestük, de a száraz, meleg ősz miatt „csak“ a cukor koncentrálódott. A darazsak falánkságát is győztük pszichikailag, várva az esőt, de amikor már a szőlő is jelezte, hogy nem bírja tovább, 27 mustfok mellett, október közepe felé leszüreteltük.  Maradt benne egy kis maradékcukor, kíváncsian várjuk megleli-e a harmóniát. 

A kékszőlőknél a Kékoportóval kezdtük október 3-án.  2009-ben már volt egy nagyon jó szüretünk, és most is hasonló minőségű Oportót reméltünk. Szemnek gyönyörködtető látvány voltak a nagy fürtök és a június-júliusi esőkben meghízott bogyók. De mi az esztétikai látványnál többet szerettünk volna. Borász szemmel csak abban reménykedhettünk, hogy ezután következik az extrakt (szárazanyag) koncentrálódása. Az Oportó azonban másként gondolta. Belefeledkezett narcisztikus önimádásába, és mint növény képtelen volt tovább dolgozni.   Ízre kellemes, de struktúrájában vékony mustot adott, annak ellenére, hogy sokáig vártunk vele.  A bogyók fonnyadni kezdtek, cukrot és extraktot nem koncentráltak, és amikor a botritisz sem jött – pedig vártuk - leszüreteltük.  Jóivású Corpus lesz belőle (legalábbis a mostani viselkedése alapján).

Tudtuk, hogy sok helyre lesz szükségünk a pincében, ha az összes kékszőlőnket kádakon akarjuk erjeszteni, márpedig úgy akartuk. A Dunaj is október elején (okt.4) már teljes érést mutatott, hát szedtünk belőle egy „présháznyit“ 26,5°-al. Mintegy három hetes erjedés után rozsdamentes acél tartályba került, mert tudtuk, hogy minden Dunajunkra nem jut majd hordó. Azzal is számoltunk, hogy legalább egy „présháznyi“ még van kint ebből a fajtából.  Nem annyira lekváros, inkább érett gyümölcsös  jegyeket mutat. A második Dunaj szüret 28° -ra sikerült, de még mindig bízva Botrytis Istennőben, hagytunk kint fél hektárnyi területen.  Az aszúsodás, mint tudjuk, nem állt be, de 30° -os lekváros, izgalmas jegyeket mutató Dunaj a november eleji szüretből, az lesz. A második és harmadik tétel természetesen hordókban sündörög.

Az ősz közepén már látszott, hogy a Szent Lőrinc nagyon jól érzi magát a Górén. Eső nem volt, s  mivel növekedésben július végén még nem tartott ott mint az Oportó, a szemek nem duzzadtak meg túlságosan. Igy nem állt be a fajta vékony héjából adódó szeptemberi, szokásos „illósodás“ . Egészséges, fenológiailag tökéletesen érett szőlő került a pincébe, 24,5°-al,  a Góré dűlő öreg tőkéiről, bár nem a legalacsonyabb terhelés mellett.  Nagyon igéretes bornak mutatkozik, elegáns terroir jegyekkel.

A Kékfrankos, hasonlóan a Szent Lőrinchez, a Górén nevelkedett, szövetkezeti gondoskodás mellett.  Kicsit túlterhelt, de október végére szépen beérett. Nagyon fémes-acélos arcát mutatja a maga 25,5–ös mustfok melletti  koncentráltságával és kialakulóban lévő terroiros beütésekkel.

A szövetkezetnek a Kálvária dűlőben van egy fiatal Pinot noir ültetvénye, amiről már készitettünk egy aszúbort. Az idén nem sikerült kivárnunk az aszúsodást, így egy túlérett  szőlő 27-es nedűjével kellett megbarátkoznunk. A nedű szót  nem véletlenül használom és a barátkozás is könnyen ment,  mert már most annyira elegáns és kiegyensúlyozott, hogy fiatal kora ellenére minden kóstolásnál lenyűgöz.

Október elején már tudtuk, hogy nem átlagos évünk lesz. A Kékfrankos és Alibernet tökéletes érést mutatott. Már nem lestük az esőt. Azt vártuk, erjedjenek a kádon a borok és legyen hely a pincében, hogy helyszűke miatt ne kelljen acéltartályban erjesztenünk.  Szerencsénk volt. Az Alibernet szépen magvárta, hogy  az összes érzékenyebb fajta elvégezze a kötelező házi feladatot. Jól érezte magát kinn a napsütésben és a november végi fagyokat is a világ legtermészetesebb dolgának tekintette. Még jót is tett neki. Karácsonyig csömöszöltük, kevergettük a pincében a kádakon az értékes nedüket. Az összes területünkről az Alibernetek  25° és 26° között értek be.  Vettünk 40 db használt francia hordót, és megtöltöttük őket, hogy szokja egymást a  bor és a hordó. Egy jó darabig kénytelenek lesznek elviselni egymást.

Mi is, úgy érzem, jól viseljük a 2011-es borok igéretes fejlődését. A 2010-esek után bizony ránk fér a kényeztetés.

Strekov 1075 - Melecsky Tibor és Sütő Zsolt pincészete